A KEFIRRŐL

A kefir a joghurttal és az aludttejjel együtt az úgynevezett savanyú tejtermékek csoportjába tartozik. Ezek a termékek kellemes ízűek, frissítő hatásúak, a tejnél hosszabb ideig eltarthatók és egészségesek.

A savanyított tejtermékek kialakulásáról nincsenek pontos évszámok és tudás a birtokunkban. Egy biztos, hogy kezdetben nem tudatosan savanyították a kifejt tejet őseink, hanem hűtés hiányában magától megsavanyodott a szabadlevegőn. Mondhatni, egy véletlennek köszönhetjük jelenlétüket. Majd felismerték előnyeiket, tartósságát, egészségre gyakorolt hatását. Mindezek után már tudatosan is foglalkozni kezdtek a tej savanyításával, illetve jótékony hatásainak kutatásával.

Eredetileg a Kaukázusi-hegység északi részén a kefirt nyers kecske- vagy tehéntejből készítették. A kefir magokkal egybeöntött tejet kecskebőrből készült táskában 24h-ig szobahőmérsékleten tárolták és erjesztették. A kefirt úgy választották szét a kefir magok nagy részétől, hogy azt egy edénybe öntötték. Ez egy habos, krémes italt eredményezett. A kefir állaga krémes, íze enyhén keserű egy olyan enyhe aromával, amely leginkább az élesztőhöz hasonlít. Kb. 40 egyéb aromát tartalmaz, amelyek mind hozzájárulnak a kefir egyedi, kellemes aromájának kialakításában. 

A hagyományos, eredeti kefir friss csak tejből és kefir szemcsékből készíthető. A kefir szemcsék nem összekeverendők a gabonaszemcsékkel. A szemcse elnevezés valójában helytelen elnevezés. A kefir szemcsék pontosabb meghatározása, inkább „kefirgomba mag”. A szemcsék szerkezete, a tejbaktérium és az élesztő szimbiózis kapcsolatából alakult ki. Ezek a szemcsék puha, zselatin-szerű fehér biomassza képződmények, amelyek proteinekből, lipidekből (zsír) és oldódó poliszaharidokból állnak.

A kefir vegyes erjesztéssel készül, azaz az anaerob (levegőt nem igénylő) lebontási folyamatok közül mind a tejsavas, mind az alkoholos erjedés végbemegy benne. Ennek következtében vegyhatása savas lesz. Ízében is érződik a nagy tejsavtartalom és a kismennyiségben jelen lévő széndioxid és alkohol. (Bőséges - liternyi - kefirfogyasztás után akár szondával is kimutatható az alkohol jelenléte). A kefir erjesztése vegyes, baktériumokból és gombákból álló kultúrával megy végbe, melyet a legenda szerint Mohamed próféta ajándékozott a Kaukázus környékén élő népeknek.

A joghurt készítésében csak baktériumok játszanak szerepet. Alkoholos erjedés nem következik be és szén-dioxid sem keletkezik. Fontos különbség, hogy a kefirben sokkal nagyobb arányban alakul át a tejcukor tejsavvá, mint a joghurtban, így kefirt még a tejcukorra (laktóz) érzékeny személyek is fogyaszthatnak.

Az élőflórás - azaz baktériumokat és gombákat tartalmazó - kefir jótékony hatásainak hátterében az emésztés elősegítése áll. A bél baktériumflórája ugyanis betegségek, gyógyszerek hatására megfogyatkozhat, ilyenkor a savanyú tejtermékekben lévő baktériumok újra benépesíthetik a beleket. A kefir több baktériumfajt tartalmaz, mint a joghurt vagy az aludttej, ezáltal még egészségesebb. A kefirt voltaképp bárki fogyaszthatja. Ne feledjük, hogy érleléssel a laktóz epusztul a kefirben.

Nagy mennyiségű, különböző fajtájú organizmusokat azonosítottak a kefir magokban. Ezeket 4 nagy csoportba sorolhatjuk; Lactobacilli, Streptococci - Lactococci, Acetobacte és élesztő. A mikroorganizmusok szimbiózisos kapcsolatban állnak az élesztővel. Ez azt jelenti, hogy egymást kölcsönösen kiegészítve, melléktermékeiket energia forrásként használva élnek együtt.

Köztudott, hogy a Kaukázusban az átlagosnál jóval magasabb kort élnek meg az emberek. Ezt nem csupán a jó levegőnek és a stressz mentes életmódnak köszönhetik. A megfelelő táplálkozás is kulcsfontosságú szerepet tölt be az életükben, ezen belül is a kefir rendszeres fogyasztása.
A kaukázusi kefir a normál kefirekhez hasonlóan tejsavbaktériumokat és élesztőgombát tartalmaz. Speciális összetevőinek köszönhetően azonban lényegesen több szén-dioxid keletkezik, amely folyamat még a hűtés és a csomagolás után sem áll le.

Mi a különbség a hagyományos és a kaukázusi kefir között?
Ipari méretekben a kefir előállításához a baktériumokon kívül élesztőt is használnak, ami szénsavat termel. Az élő kultúrák nagy részét a hagyományos kefirekben az utóhő-kezelés során elpusztítják.  

A kaukázusi kefir azonban élőflórás, hőkezelés nélkül készül.  Az íze valamivel szénsavasabb, erőteljesebb.
Az eredeti kaukázusi kefir olyan csípős, hogy mi talán meg sem bírnánk inni, mivel őshazájában addig érlelik, ameddig alkoholtartalma 0,2 - 1,0 százalékosra nő.

A kaukázusi gombából készült krefir a következő tulajdonságokkal rendelkezik:
- tökéletesen helyrehozza a szervezet anyagcseréjét
- kedvezően hat az allergiás megbetegedésekre, az összes gyomor-bélrendszeri betegségekre
- normalizálja a bél mikroflórájának a működését
- gyógyítja a tüdő megbetegedéseit, a hörghurutot, a tüdőgyulladást
- a máj, epe és vese összes betegségeit
- az összes gyulladásos betegséget, azaz antibiotikus hatása van
- a cukorbetegséget, azaz normalizálja a szénhidrátcserét
- teljesen megtisztítja a szervezetet a salakanyagoktól
- kivonja a szervezetből az anyagcsere termékeit, többek között a koleszterint, a nehézfémek alkotta sókat
- fokozza a nemi aktivitást, fiatalítja az egész szervezetet, csökkenti a sejtek öregedését
- megemeli a tónust és a szervezet belső tartalékait
- javítja az emlékezőtehetséget